Egyszer volt, vagy nem volt, volt a Mosatlan Üvegedény-hegyen és a Szennyes Ruha-tengeren is túl, a Kakis-Pelenka Dombok mögött, ahol porcicák fogócskáztak szerteszét, ott, ahol kisgyerekek táncoltak vasból font idegeken, élt egy anyakirálynő, aki egy szép napon azt mondta: "Megőrülök!" És lőn.

Érzékenyebb lelkű olvasóim figyelmébe: ez a cikk az Élet valódiságát szókimondó stílusban ábrázolja, és mint olyan, "csúnya" szavakat is tartalmaz. Ha ez nem zavar, akkor kattints csak tovább! Mottó: „Ha Isten nem akarta volna, hogy maszturbáljunk, rövidebbre teremti a kezünket.” (Woody Allen)

Szoktatok hibázni? Tudjátok, amikor (hirtelen, vagy épp lassan, fokozatosan, de) fáj. Arcul csap, beleestek, ráléptek, felborítjátok, ott maradtok, inkább vártok még pár évet. Hideg zuhany. Vagy épp lábujjtól fejtetőig forróság-érzet. Ilyenkor csak néztek, gyermeki értetlenséggel a szemetekben, és…

Ezt a levelet annak a lánynak szeretném küldeni, akit pár hete láttam a metrón. Velem szemben ültél, és nagyon sírtál. Egyedül voltál a záporozó könnyeiddel. A sporttáskádat az öledben szorongattad. Az egész testedet rázta a sírás, az orrod és szemeid pirosak voltak, és megállíthatatlanul…

Hát, elérkeztem ide is. A negyvenedik szülinapom. Vajon milyen lesz mostantól az Életem? Máshogy kel majd fel a nap? Másfelé nőnek a fák? Érezni fogom életem újszerűségét valahol a testemben? Lelkemben? Sírni fogok egész nap? Örömömben? Nevetni? Bánatomban?  Reggel kinyitottam a szemem, és az…

Tudjátok, mi volt a legeslegnehezebb azokban az években? Nem az, amikor a négy éven át tartó, akkoriban igaznak és öröknek hitt szerelem véget ért. Nem az, hogy egyedül maradtam két gyerekkel. Az sem, hogy csúnyának, öregnek, silánynak és végtelenül magányosnak éreztem magam. Még az se, hogy magamat…

Ma, a női varázslatos sokszínűség jegyében, mi mást is adhatnék magunknak, mint önfeledt nevetést? Főleg önmagunkon. Nyilván. Sokszínűséget említettem? Ó, igen. Mert MINŐK annyifélék vagyunk... elsősorban emberek, érző lányok... izé... lények. Cicásak, bújósak, dorombolósak. Vagy épp drámakirálynők…

Vér, verejték, könny kíséri az útját, és minden hónapban egyszer kifordítja a világot a négy sarkából, mi az? Nem, most nem arról akarok mesélni, amikor meghívjuk anyámat magunkhoz ebédre, bár ez is lehetne. A PMS-ről (Premenstruációs Szindróma) lesz szó, ami elég sok nőt érint. Igen, itt most…

Nos, bármit el tudok inkább képzelni egy szép, tavaszi szerdán, bármi mást. Például, megpróbálni lereszelni a kezem egy sajtreszelőn. Vagy önként befogni a lábam egy satuba. Vagy odatartani a seggem egy csapásra. Mondjuk, majdnem ez történt… de ne rohanjunk ennyire előre!