Vér, verejték, könny kíséri az útját, és minden hónapban egyszer kifordítja a világot a négy sarkából, mi az? Nem, most nem arról akarok mesélni, amikor meghívjuk anyámat magunkhoz ebédre, bár ez is lehetne. A PMS-ről (Premenstruációs Szindróma) lesz szó, ami elég sok nőt érint. Igen, itt most hormon-harcokról lesz szó, azokról a bizonyos „nehéz napokról”, amikor egy aprócska pete jártában-keltében óriási katyvaszt csinál a szervezetünkben. (Cikkem végén túlélési praktikákkal szolgálok családtagoknak, barátoknak!)

De honnan is tudhatjuk, hogy PMS-el áldott vert meg az ég minket, amikor pedig alapvetően aranyos, ártatlan, kedves, normális nők vagyunk? Lássuk néhány pontban, mik a legjellemzőbb "tünetek": 

• Indokolatlan dühkitörések: váratlanul úgy érzed, hogy az egész világ összeesküdött ellened, a joghurtos doboz fóliája minimum három felé szakad, amikor le akarod tépni, a páratlan zoknik tüntetést szerveztek a fürdőszobában, a macska direkt szart az alom mellé, csak hogy téged bosszantson, a közértben csak azért nincs friss felvágott, hogy kikészítsenek idegileg. Ilyenkor (mondjuk máskor is) szóvá teszed, ha az eladó kislány párizsivéget akar belecsempészni neked a szép, mutatós szeletek alá, sértődött fúriaként hörögve utasítod kéred, hogy a másik sorból lesszíves adni, mert különben nagy baj lesz. Ez utóbbit nem mondod, csak gondolod, bár az arcodra van írva.
  
  
• Indokolatlan közúti problémák: pisztolytáskát izzadsz, szád habzik, ajkaid remegnek, és még csak most indulsz a kocsiddal a reggeli forgalomba. Elképedve tapasztalod, hogy minden hónapban egyszer, meghülyülnek a sofőrök. Ilyenkor válogatott idióták tévednek az utakra. Túl lassan mennek. Túl gyorsan mennek. Túl sokan vannak. És ha még rád is villog valamelyik, akkor az Isten irgalmazzon neki! Lelki szemeid előtt látod magad, ahogy a dugóban kiszállsz az autóból, és válogatott szitkokat ordítva, egy golfütővel a kezedben szétvered a mögötted lévő, türelmetlenkedő, nagyfejű, büdös, bunkó paraszt szélvédőjét. De nem teszed, mert nem hordasz magadnál golfütőt, és mert jól nevelt úrilány vagy, még akkor is, ha ép PMS-ed van. De fantáziálsz róla. Sokat. Remegő szájszéllel.
  
  
• Indokolatlan frontérzékenység: ideges vagy, nyugtalan, mintha egy kisebb, időzített atombomba ketyegne odabent. Agresszív megnyilvánulásaid (pl.: a semmiből egyszer csak úgy érzed, hogy szét tudnád harapni az asztallapot, vagy egyetlen mozdulattal ki tudnál tépni egy fát a helyéről, esetleg téglát morzsolnál a kezeiddel…) a változékony időjárásra fogod. Szorítod. Erősen.
  
  
• Indokolatlan evésrohamok. Sósat, jó ropogósat, édeset, savanyút, csípőset… Mindegy, csak sok legyen. Éjjel is. Meg hajnalban. Ebédkor három helyett. Meg még egy kis tortácskát is. Ilyenkor pacalpörkölt. Vagy egy kis könnyű saláta. Vagy együtt a kettőt, az lesz a legjobb!
  
  
• Indokolatlan szomorúság. Az egész élet egy nagy szar (gondolod ilyenkor), minek bármit is csinálni, úgyis mind meghalunk, kár is bármibe belekezdeni, szóval inkább varjúvá válsz: kár, kár, kár. Lefelé görbülő szájjal bírsz csak létezni, folyamatosan bőgsz, egy sánta hangya láttán máris dudára sírod az orrod. Kövérnek látod magad, rondának és öregnek, mindenre alkalmatlannak, és silánynak. A legjobb lenne elbujdokolni az erdőben, világgá menni, vagy ásni egy gödröt és belebújni. Mondjuk már ettől a gondolattól is zokogásban törsz ki, mert milyen már, hogy ilyeneket gondolsz magadról?! Szegény te…
  
  

De hát mit csináljanak ilyenkor azok az emberek, akik szeretik ezt a nőt, és/vagy kénytelenek vele egy háztartásban élni? Semmit! Meneküljeteeeeek, bolondok!!! Hogyan viselkedjenek helyesen egy PMS-ben szenvedő nősténnyel? Összeszedtem néhány fontos dolgot:

• Először is, hidd el, nem direkt csinálja, amit csinál. Nem úri hóbortból sír, ordít, csapkod. Nem tehet róla, a hormonok játszanak vele. Jobban szenved bármelyikőtöknél.
• Próbálj úgy létezni ezen a pár napon, mintha nem is lennél.
• Költözz egy másik kontinensre, teleportálj egy párhuzamos dimenzióba.
• Menj össze picire, és közlekedj az ajtóréseken, szőnyeg alatt, válj láthatatlanná.
• Ne adj ki hangot magadból. Semmilyet.
• Ne nézz a szemébe.
• Nézz a szemébe.
• És a legfontosabb szabály: soha ne rakd vissza üresen a fagyis dobozt a hűtőbe!

Kerülendő mondatok, ha kedves az életed:

• Meg fog jönni?
• Megjött már?
• Csináljak egy citromfű teát?
• Miért vagy olyan ideges, hisz ez csak egy kis kávéfolt a kanapén…
• Orvos látott mostanában?
• Nincs is annyi mosogatnivaló…
• Kicsit rágós lett a hús…
• Ne szorítsd annyira a kezem, ez fáj…!

Jó hír, hogy amint az első vércsepp megjelenik, és végre elkezdődik a menstruáció, a nő abban a pillanatban átlényegül, izmai és torz grimaszai kisimulnak, boszorkányorra piszén piszévé válik, a tűzokádó sárkányból újra doromboló kiscica lesz, mintha mi sem történt volna. Fellélegezhetsz.

Körülbelül 3 hétre, mert utána kezdődik minden elölről…

(Illusztráció: pixabay)