Hát, elérkeztem ide is. A negyvenedik szülinapom. Vajon milyen lesz mostantól az Életem? Máshogy kel majd fel a nap? Másfelé nőnek a fák? Érezni fogom életem újszerűségét valahol a testemben? Lelkemben? Sírni fogok egész nap? Örömömben? Nevetni? Bánatomban?
Reggel kinyitottam a szemem, és az égegyadta világon nem éreztem semmi különöset. Nem nőttek szárnyaim. Jó, mondjuk le sem estek a már meglévők, szerencsére. Bár a Nap olyan szépen, melegen és csodásan sütött – szpesöliformíofkorz –, hogy csukott szemmel néztem ki az autó ablakán…
Azon gondolkodtam, hogy biztos írok majd valami ünnepélyeset. Mert hát az ember lánya mégis csak negyven lett, vagy mi, és ez a nap egyben az igazi érettségem napja, hivatalosan, papírforma szerint is. A számok nem hazudnak.
(Pedig az Élet nem matek. Hanem biosz, kémia, ének-zene és ofő. De matek az biztosan nem… Majd egyszer kifejtem.)
Megnőttem. Azt nem mondom, hogy fel is, de meg, az biztos. És most mindenki várja, hogy a hatalmas, négy évtizedes élettapasztalatomat megosszam a világgal.
Nos, hát jó. Ami azt illeti, van néhány betűbe vetett, hamuba sült pogácsa a tarsolyomban. Most csak a legfontosabbakat szedtem csokrétába, meg ami hirtelen eszembe jutott. Fogadjátok szeretettel:
- Akárhány éves is vagy, elkaphatod a nyelveddel az égből aláhulló hópelyheket!
- Ha fekve szelfizel, a gravitáció segítségével arcodon kisimulnak a ráncaid, és a tokád. Mintha szorosra kötötted volna a copfod. Csak nem fáj annyira.
- A közértben mindig alulról vedd az almát. Oda rejtik a szépet. Ugyanezt teszik a többi gyümölccsel, zöldséggel is. Beforgatják alulra a rohadékok, hogy először a nyamvadtak fogyjanak el. Ne engedd, hogy túljárjanak az eszeden! Nyúlj alulra!
- Erős paprikás kézzel ne dörzsöld meg a szemed! Ha ki akarod mosni hideg vízzel, a másik kezed használd!
- Mielőtt a kosaradba teszed, mindig nézd meg a tojásokat a dobozban, egyenként. A repedteket fejjel lefelé fordítják, és otthon veszed észre, hogy megszívattak, de akkor már késő.
- Nem kell nagyon félni a repülő bogaraktól. Kivéve a poloskák és a harlekin katicák, mert ők büdösek, ráadásul nem tudják irányítani magukat, és véletlenszerűen, félelmetesen hánykolódnak a levegőben, ezért bármikor belecsomózódhatnak a hajadba.
- Ha sikítasz közben, semmi sem annyira ijesztő.
- A zokniknak (is) jár a szabad párválasztás! Ugyanis egymáshoz se színben, se mintában nem passzoló zoknikban létezni felszabadító! Éljenek a páratlan zoknik!
- Ha otthon olyan hideg a padló, hogy nem segít se puha mamusz, se a világ legvastagabb zoknija(i), és a lábad fájdalmasan fázik, vegyél házi, bundás hótaposó csizmát!
- A borotvahabos trükk a fürdőszobai tükörre kenve nem működik! Meg se próbáld. Kamu. Ugyanúgy be fog párásodni továbbra is.
- A toast-kenyérsütőbe tegyél sütőpapírt. Soha többé nem kell odasült sajtot kapargatnod a teflon felületről. (Lábjegyzet: viszont, ha azt akarod, hogy valaha is megpiruljon a kenyér, fontos, hogy dugd be a zsinórját a konnektorba! Ellenkező esetben nagyon lassan sül meg. Nagyon. Naaagyooon lassan.)
- Ha csak a felét tudod megenni, a többit hagyd ott.
- Ha elsőre nem érzed AZT, később sem fogod.
- Este mindig mosd le a sminked. Sőt. Ne is használj sminket. Úgy vagy szép, ahogy vagy. Igen, Te, aki ezeket a sorokat olvasod! Sőt, Te is, aki ezeket a sorokat pötyögöd!
- Meztelenül táncolni jó. (Csak nem az utcán. Ez a világ nem érett meg a művészetedre. Várj még. Otthon csináld, de figyelj arra, hogy ne lássanak be az ablakon, mert kihívhatják az erkölcsrendészetet.)
- Még ha nem is tudsz róla, nő szőr a fenékvágatodban is! Gyantázni jobb. Epilálva könnyezős.
- Nem kell mindig, mindent kimondani/leírni, ami a fejedben van.
- Ha szeretnél előre haladni az életben, akkor kelj fel, és járj. Az egyik lábad tedd a másik elé, aztán a másikat az egyik elé, és így tovább. Ne feledd: „Ússz és evezz, ússz és evezz...!” De ha épp dögleni, tunyulni, lustizni van kedved, hát dögölj, tunyulj és lustizz!
- Ne adj a látszatra.
- Azt mondják, hogy a harag rossz tanácsadó. Szerintem inkább a félelem a rossz tanácsadó. Próbálj meg nem félni. Ha félsz, énekelj hangosan. Állítólag nem lehet egyszerre félni és énekelni. (Mondjuk, én tudok, de én feketeöves paragép vagyok, rólam ne vegyél példát.)
- Ha nem hiszel, hát ne higgy. Ha nem tudsz, ne tudj. Ha nem bírsz, ne bírj. Ha nem akarsz, ne akarj. Ha nem bízol, ne bízz. Ha nincs kedved, ne csináld.
- Ne told, ne nyomd, ne feszítsd. Engedd. Dőlj hátra.
- Szimatolj. Érints. Ízlelj. Fülelj.
+ 1. ...és a legfontosabb: sose felejts el lélegezni!
(A fotón nem én vagyok, nekem sokkal nagyobb a hátizsákom.) (www.pexels.com)
